Jézus Krisztust követjük

NEVÜNKRŐL
 
Egy név, ami kihívást jelent számunkra
Az emberek, akik bennünket közelebbről megismernek, sőt még barátaink is, sokszor meglepődve reagálnak, amikor meghallják teljes rendi nevünket: „A Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja“.
Az Istenről alkotott torz, sötét kép, mely szerint, Isten megengedi, hogy a megholtak a tűzben szenvedjenek és bűneiket ily módon levezekeljék, amíg meg nem tisztulnak, hogy aztán a Mennybe jussanak, nem illik arra a nyitott, élő közösségre, akikkel találkoznak. Itt magyarázatra van szükség.
 
Alapítónőnk felfedezi a „Gondviselést“ és a „Tisztítótüzet“
Isten előzetes szeretete megragadta Eugenie Smetet, melynek jelenlétét életében, sokféle jelen keresztül felismerte.
Megérintette őt az a tény, hogy Isten bennünket, embereket, már létünk első pillanatától kezdve szeret, anélkül, hogy ezért bármit is teljesítenünk kellett volna.
Isten gondoskodása, az emberi életet – bármilyen legyen is az – boldoggá tudja tenni.
Istennek, a „Gondviselésnek“ e feltétel nélküli szeretetére szeretne válaszolni, az észak-franciaországi Eugénie Smet, szerzetesnevén, Gondviselésről nevezett Mária. A „Gondviselés gondviseléseként“ „támogatni“ akarta Istent imáival, melyeket a megholtakért mondott, valamint az „irgalmasság cselekedeteivel“, melyekkel élő embertársait szolgálta. (Pl. az éhezőknek ételt adott, meglátogatta a betegeket, megvigasztalta a szomorkodókat).
Mindezt azért tette, hogy Isten lehetőleg gyorsan magához vegye a Tisztítótűzből a Mennybe, azokat a lelkeket, akiket Ő szeret és jelenlétébe akar vonni.
Gondolatait Gondviselésről nevezett Mária a kor nyelvezetével és látásmódjával fejezi ki.
Kívánsága „a Tisztítótűz mélyétől a Föld végső határáig elmenni“, kifejezi azt a dinamikát, mely ma is mozgat bennünket.
 
A „Tisztítótűz“ mai felfogás szerint
A halálban Isten nem engedi, hogy az ürességbe hulljunk.
Mi találkozhatunk Vele, az élet barátjával.
Az Ő szerető pillantásában, látjuk majd földi életünket, úgy, ahogy az volt: az összes jóval és sikerrel, de az összes nagy és kicsi félrelépésünkkel, szeretetlenségünkkel, és sok elmulasztott lehetőséggel. Isten meggyógyít, megtisztít majd bennünket szeretetével, és összeforrasztja életünk töréseit – boldog, felszabadító kilátás ez számunkra.
Mi, keresztények, hisszük, hogy életünk e beteljesedését, Jézus Krisztus ajándékozza nekünk, aki életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával, szeretetből magára vette a mi gonoszságainkat és gyengeségeinket.
 
A „Halál“ és a „Tisztítótűz“ az életben
Mielőtt szembesülünk a halál órájában a végleges halállal, életünk folyamán sok kisebb és nagyobb „halállal“ is szembe kell néznünk. Különböző katasztrófák, csalódások, veszteségek az elengedésre kényszerítenek bennünket, ami egyrészt mély szenvedéssel jár, másrészt azonban egy nagyobb szabadsághoz vezethet. A krízis állapotában minden sötétnek és reménytelennek tűnik, mégis, ha engedjük, hogy abban tisztulás, megvilágosodás és növekedés történjen, akkor talán újra láthatjuk majd a reményt és a fényt, és talán egy mélyebb élet is kicsírázhat ebből ….
Mint Segítő Nővérek figyelünk ezekre a tapasztalatokra, és engedjük, hogy ezek jelen legyenek saját és azok életében, akiknek segíteni akarunk és akiket talán krízisük egy szakaszában kísérhetünk. Segíteni akarunk az embereknek, hogy mindenben Istennel találkozzanak.
 
Az élők és megholtak közössége
Alapítónőnk meg volt arról győződve, hogy amint a szeretetnek nincsenek határai, úgy a halálnak sem. Számára az emberiség nagy családjához tartoznak azok is, akik most itt élnek a földön, és azok is aki már előttünk éltek. Az élők és a megholtak egy titokzatos szolidaritásban kapcsolódnak egymáshoz Istenben.

Magunkról
Küldetésünk
Munkaterületek
Lelkiségünk
Nevünkről
Történetünk
Baráti kör